Krisztus és Antikrisztus

A „Krisztus és Antikrisztus” című metafizikai értekezés a kozmikus körforgás egyre gyorsuló időfolyamában élő, önMAGuk és létük örök, változatlan forrását kutató tudatoknak szóló üzenet. Azok figyelmébe ajánlott, akik már ráhangolódtak a Fazekas József Tamás által közreadott szellemi tartalmakra, és azon sajátos fogalomkészletre, melyet az ezt megelőző művekben is használva, tisztázni igyekezett. „Az ébredés metafizikája”, és a „Reductio ad Absolutum című művek folytatása ez, így a teljesebb érthetőség végett ezek (vagy akár az ezt megelőzőek) ismerete szükséges. Jelen mű középpontjában az időnek, mint tudati koordinátának a problematikája áll, és ennek a Vaskorra jellemző tudati tendenciákkal való összefüggésekben történő kifejtése.

“A feltárulkozás kora ez. Ha mindenki éber lenne, mi értelme lenne a felébredésnek? Ha mindenki éber lenne milyen értéke lenne a felébredésnek? A hiány ad értéket mindennek, az emberi sorsokként, emberi sorsokban önMAGunk végtelenségéhez való visszajutásra irányuló törekvésnek, a történetek végtelen, kimeríthetetlen, páratlan, MAGasztos sokszínűségében. Ez minden korok valódi rendje. Ez a végtelen, kezdet és vég nélkül lévő Végső VALÓnak, EGY-ÉN-MAGunknak szent, kozmikus játéka, a lílá melynek titkát a májá fátyla őrzi, emberi létezésünkben.

Az ébred fel, kinek ébrednie kell. Az ébred fel, kiben EGY-ÉN-MAGunknak ébrednie kell. Az Álmodó saját álmának álmodottjában önMAGa jut vissza önMAGában, önMAGával, és önMAGán keresztül örök, éber, mindenható ÉNjéhez.”

A kiadvány .pdf formátumban letölthető a “Kiadványok” menüpont alatt.

Az értekezés teljes anyaga alább olvasható (nagyobb mérethez kattintson a négyágú nyílra)