Ez a könyvecske itt nem az Igazság, nem a Szabadság, nem a Béke és nem a Boldogság ígérete. Csak szavak hosszú láncolata, melyek küldetése: emlékezni segíteni az arra érzékeny tudatot, hogy önMAGában feltárulhasson az örökké változó létezés illúziója mögötti, örökké mozdulatlan LÉT és VALÓ. Segíteni a tudat fókuszát a formákként és nevekként megnyilvánultról ráirányítani, a forma és név nélküli, EGYetlenEGY Teljességre. A nézőpontok viszonylagosságának a láncolatán keresztül megsejtetni, visszatükrözni a léleknek, a minden viszonylagosságtól mentes Lét és Tudat örök, osztatlan Boldogságát. Az emberi nézőpontokba zárult IGAzságok lehetséges igáját felvéve, majd azt önként letéve újra elmerülni a létezés Forrásának a vizében. A Tűz – mint Szellem, a Víz – mint Élet, a Levegő – mint Lélek, a Föld – mint Test négyességeként is megnyilvánuló, örökké változó tükörképben megsejtetni, az örökké változatlan békét és üdvösséget.

„Lenni vagy nem lenni?” MindEGY, mivel valójában minden megnyilvánult és megnyilvánulatlan az EGYetemes Elme álmában létezik csak. Eme sorok írója és minden lehetséges Olvasója egyaránt EGYetlen EGY-ÉN álma, A KI VAGYOK. A létezés is, akár a Lét, minden tartalmával egyetemben, mint örökké változó az örökké változatlanban: Örökké-VALÓ. Tovább olvasom

“Tabuk nélküli, személyes nézőpontként feltárulkozó rátekintések füzére ez a rövid írás-gyűjtemény. A véges emberi én rátekintése a Végtelen ÉNre, mely pillantás az egyedi tudat illuzórikus tükörország-élményét hordozza magában törvényszerűen. Kíméletlen őszinteséggel tekint a májá kulisszái mögé, a jelenlegi kor materialista-spirituális tudatformái számára pedig helyenként húsbavágóan tár fel és hánt le olyan megkövült, a közgondolkodásban elfogadott látszat rétegeket, melyeket sokan a valóság(uk) megkérdőjelezhetetlen és kizárólagos olvasataként fogadnak el.

A Teljességnek minden a része, akár elfogadjuk akár nem, akár tudomást akarunk szerezni róla akár nem. A mainstream, jelenkori spirituális utak java része figyelmen kívül hagyja ezen aspektusát a tudati létezésnek, és a kíméletlen önfeltárás, önismeret és őszinte ÉN-keresés helyett zömében csak „spirituális” fájdalomcsillapítókat, pótszereket és tudatmódosító módszereket kínál. A szűk ösvény azonban nem fájdalom mentes, és önmagában még a fájdalom sem garanciája annak, hogy valóban őszinte, valóban mély tudatfeltárás zajlik, egy-egy ilyen ösvény követőjében. Tovább olvasom

„A Sötétség tündöklése” című metafizikai elmélkedés-gyűjteményt a vaskori valóság ihlette. „Soha nem volt szándékomban könyveket írni, a sors vezette végig a tollam. Korunk harsogó, zűrzavaros, túlnyüzsgéses és agyonkommunikált világában pedig egyre nehezebb a mélyebb értelmű szellemi tartalmak eljuttatása az azt befogadni vágyó elmékhez. Aminek azonban meg kell születnie, az akkor is meg fog születni erre a világra, ha nagy a kockázata annak, hogy esetlegesen nem lehet mások, csak a létrehozója kedvére. De bármilyen mű is szülessen egy alkotó ember által, őszinte és szabad csak akkor lehet, amikor már nincs szüksége általa semmilyen önámításra.” – vallja a Szerző. Az alábbi gondolatok a könyv előszavából kerültek kiemelésre:

„Azon keveseknek szólnak az itt közreadott tartalmak, akik kíméletlen őszinteséggel, a valóság megismerésének az olthatatlan vágyával vizsgálják a világot, és a benne lévő folyamatokat nem akarják másnak látni, mint ami azok természete. Kevesek jutnak el ide, mert az ember – természeténél fogva – nem a kényelmetlen igazságra vágyik, hanem a kényelmes hazugságra. Az igazság nem szolgája senkinek sem, az igazság önmagért és önMAGunkért létezik, és bár a relatív világban – ahogy mondani szokás – mindenkinek igaza van, és még sincs igaza senkinek sem, ilyen értelemben az igazságot nem lehet birtokolni, pusztán megismerni annak természetét. Mi is az Igazság természete? Tovább olvasom

A „Reductio ad Absolutum” egy metafizikai értekezés a térről és a tudatról, amely  Fazekas József Tamás  legrövidebb műve ami közlésre került. Mintegy összefoglalása mindannak, ami még a szavak segítségével körbeírható, de lényegében, a maga teljességében már nem átadható. Az alábbi gondolatok mintegy kvintesszenciája az író szellemi-spirituális megtapasztalásainak:

„Boldogság és üdvösség

Az ifjú a világot akarja megváltoztatni és megváltani, a spirituális törekvő önmagát, a bölcsességre vágyó pedig már egyiket sem, mert a világot önMAGaként ismerte fel, és önMAGában a világ, a valóság és a tudat TeljessÉG-ÉNek a Forrására lelt. A világra és a valóságra mint tudatának tükröződésére tekint, a megnyilvánult létezőkre, személyekre, másokra pedig mint EGY-ÉN-MAGa kiáradására.

Amikor az elme a Szívben pihen, az üdvösség fénye ragyog a létezésben, és a létezés visszatér, feloldódik, átszellemül az üdvösség fényében. A valódi bölcsesség: boldogság, üdvösség, amely nem az elme világteremtő, megismerő tetteiből fakad, hanem a lét és a nemlét kettősségét meghaladó EGY és EGYEtlen, öröktől fogva létező VALÓ, mely EGY-ÉN-MAGom VAGYOK.”

Tovább olvasom